Legjobb válasz
Ray Manzarek ezt a történetet néhányszor, minden egyes részletével elmesélte. Egy ideig nem volt basszusgitárosuk, ő pedig csak egy Vox Continental-t játszott. Még vannak fotók a londoni köd napjaiból, amikor éppen Ray-vel kezdtek orgonázni, zongora basszus nélkül.
Nyilván meghallgattak néhány embert, de soha nem tetszett nekik, ahogyan játszottak. Emlékszem, a Klasszikus albumok epizódban debütáló albumukról Ray azt mondja, hogy az egyik basszusgitáros a Rolling Stones, a másik pedig az Állatok hangjára késztette őket. Nem tudom, hogy ez mennyi az igaz, de jó történetet eredményez.
Aztán Ray önéletrajza szerint látott egy Fender Rhodes zongorabőgőt egy klubban, ahol meghallgattak, és ő eljátszotta beleszeretett. De egyszerűen nem volt pénze megvásárolni. Lám, nem sokkal ezután Stu és Marilyn Krieger (Robby szülei) megvették a zenekart egy zongorabőgővel, azzal a feltétellel, hogy „a„ Light My Fire ”slágerré válnak”.
Szóval élőben, ez Ray a bal kezével játszotta a basszusgitárokat. A stúdióban azonban szükséged van erre a pillanatra, erre a meghatározásra. A debütáló lemezen Ray zongorabőgőjét hallja, de alatta Larry Knechtelt (kenyér hírű) basszusgitárral tükrözi a vonalait. A hírek szerint még a legendás Carol Kaye is basszusgitározott a „Gyújtsd meg a tüzet” című műsorban, de ellentmondásos jelentések vannak. Azt állította, hogy túlhangsúlyozza a basszust, más források szerint Larry Knechtel. De fülem szerint a vonós basszus olyan alacsonyan keveredik, hogy nehéz megmondani. Hallod a csengést, de a Zongorabőgő nyögésesebb hangzása kissé elterjedtebb.
A második albumon a Strange Days, Doug Lubahn elektromos basszusgitárral játszott, és volt elég kiemelkedő basszus vonala is: „A szemem láttalak”, „Elveszett kislány vagy”, és még a címadó dal is igazán döbbenetes basszusokkal büszkélkedhet. A „Amikor a zene véget ér” azonban mindenképpen csak Ray a rodoszi basszusgitárral, és elmondhatod. Ez egy laza dal, sok finomsággal, ezért úgy képzelem, nehéz lenne pontosan tükrözni Ray vonalait.
A harmadik albumon Várakozás a Nap, Doug javarészt basszusgitárral rendelkezik. De Kerry Magness basszusgitárral játszik az „Az ismeretlen katona”, a jazz basszusgitáros Leroy Vinnegar pedig a „Spanyol karavánon”. Magnessről nem sokat tudni, de találtam róla ezt a cikket.
http://www.louielouie.net/blog/?p=38
Érdekes, hogy Vietnámban szolgált, és játszott az „Az ismeretlen katona” c. Hozzáad egy bizonyos szintű megrendítő képességet, nem?
A negyedik albumon, a The Soft Parade, Doug néhány dal mellett basszusgitározik, de Harvey Brooks veszi át a szerepet az album nagy részében. Játszott a Bitches Brew -on Miles Davis-szel, és Bob Dylannel, Al Kooperrel, Electric Flag-szel és még sokan másikkal. Nincs rajta Rhodes basszus, és más célokra felszabadítja Ray bal kezét. Egy ilyen jazz színű lemezen ez mindenképpen előny.
Az ötödik album, Morrison Hotel, Ray Neapolitant látja basszusgitárként játszott többek között Leonard Cohennel, Don Ellisszel, Joe Cockerrel is. A „Roadhouse Blues” és a „Maggie M’Gill” műsorokban azonban a legendás blues-rock gitáros Lonnie Macket látjuk basszusgitárban ülni. A Premier Guitar magazinnak adott interjújában Robby Krieger azt mondja, hogy a lemezen játszva Lonnie egy kis szünet után visszatért a zenei üzletbe. Az „Indian Summer” -en úgy hangzik, mintha Ray csak a rodoszi basszusgitárral szólna, ez egy régi 1966-os felvétel az első lemezük szekcióiból, és meglehetősen csupasz csontokkal szól. LA Nő , Elvis Presley TCB Band veteránját, Jerry Scheffet látja basszusgitározni. Rengeteg másikkal is játszott, mint session ember.
Miután Morrison meghalt, az utolsó 2 albumban rengeteg basszusgitáros volt – Ray Neapolitan és Jerry Scheff még mindig ott voltak, de Jack Conrad, Leland Sklar, Chris Ethridge, Charles Larkey, Willie Ruff és Wolfgang Melz mind basszusgitáros szolgáltatásokat nyújtottak a zenekar számára. Conrad a 3 túlélő Doorshoz is csatlakozott a turnén, amíg az együttes gyakorlatilag fel nem oszlott. Amikor 1978-ban újra összeültek az Egy amerikai ima albumra, Scheff visszatért a fedélzetre, Bob Glaub pedig a „Barátok ünnepén” játszott.
Tehát azt mondhatjuk, hogy a Doorsnak nem volt basszusgitárosa, ez nem feltétlenül , de fénykorukban nem volt „hivatalos” basszusgitárosuk. Ha bármilyen Doors élő előadást hallgat vagy néz 1966–1970 között, az Ray a zongorabőgőn. Számos tévés fellépésük lejátszáskor a dal utánzása volt, de néhányuk (Ed Sullivan Show, dán tévés megjelenésük és a PBS kritika , hogy megnevezzék a kevesen) éltek.Hollywood Bowl-előadásuk az egyetlen teljes koncertjük, amelyet filmre vetítettek, és remek bepillantást nyújt a Ray basszusgitár nézésére.
Válasz
Teljesen kérdés nélkül. Sokat beszámolunk itt arról, hogy „Nos, ő nem nagy technikus vagy virtuóz.” És ez igaz. De vegye fontolóra ezt: Rendkívül kihívást jelent egyszerre, mégis kreatívnak és befolyásosnak lenni! Bárkit, akinek Stanley Clarke vagy Jaco szelete van, „wow” -val fogadja a világ. De ha a basszust ennek a technikának a töredékével közelítjük meg, és még mindig ilyen hatalmas hatása van, azt nagyon kevesen tudják elérni. olyan, mintha nagyszerű regényíróvá válnál, de legfeljebb 5 betűs szavakra szorítkoznál. Ha akarod.
- Pál szeretettel és tisztelettel ölelte magához a hangszert. Felvett a többi Beatles-szel, majd = óra múlva visszajött és újra felvette a részét, hogy finomítsa és kreatívabbá, kicsit dallamosabbá, kicsit váratlanabbá tegye.
- Még basszusgitárosként is inkább zeneszerző-rendezőnek gondolt. Létrehozott egy olyan részt, amely, bár abszolút saját kijelentést tett, elsősorban a líra / dallam / fő ének támogatására készült. Ez meghaladja az egyszerű instrumentalizmust. Ez a kontextuális gondolkodás. (A Ringo ugyanígy járt.)
- Gondoljunk csak arra, hogy mi minden más történt akkoriban a pop / rock basszusgitárosok világában. Nem mintha rengeteg kreatív basszus inspirációt kapott volna, amiből meríthet. Ennek megfelelően úttörő volt.
4 éves kortól zongorista voltam. 13 éves koromban könyörögtem apámnak, hogy vegyen nekem egy olcsó basszusgitárt, csak hogy átírjam, mit Paul csinálta, az eredeti hangszeren. Olyan, mintha Cyrrano-t akarna olvasni az eredeti spanyol nyelven, vagy valami ilyesmi. Kérhettem volna egy olcsó gitárt, hogy jobban megtudjam, mit csinál Hendrix vagy Clapton. De nem. Ennyire lenyűgözött Paul. És ebből a szálból látszik, hogy biztosan nem voltam egyedül.
Kicsit oldalfényben: Hihetetlen, hogy mennyit megtudhatsz a zeneelméletről a basszusfunkció tanulmányozásával, és kifejezetten alulról a zenére gondolva fel. Ezt véletlenül csináltam, kezdve 13 évesen. Olyan jó állapotba hozta a fülemet, hogy mire a zeneiskolába kerültem, szó szerint nem kellett semmilyen zeneelméletet tanulnom a tankönyvekből (és elmélet-komp Jelentősebb). Megtanultam hallani az egészet. Csak meg kellett tanulnom a tulajdonneveket, hogy felhívjam a már megismert dolgokat. Ezt az ajándékot szinte teljes egészében a Beatlesnek köszönhetem, de főleg Paulnak.