Legjobb válasz
Íme néhány:
Vincit, hódít
Numquam, soha
Fidelis, hűséges
Peregrinus: vándor
Lacuna, hiányzó rész
Audax: merész
Antebellum: a háború előtt
Penus: Kellékek fogyasztása (tényleg!)
Vulgaris: gyakori
Vociferor: Kiáltás
És sok jó van, amelyek az as betűvel végződnek:
potentas, erő
gravitas, gravitáció
dignitas, méltóság
auctoritas, tekintély
veritas, igazság
equitas: egyenlőség
maiestas: felség
asperitas: durvaság
venustas: szeretetesség
humanitas: kedvesség
atrocitas: atrocitás
libertas: szabadság
cupiditas: szomorúság
sodalitas: közösség
voluptas: öröm
Válasz
Ez nem egy szó, hanem egy kifejezés, de még mindig az én kedvenc: “Lux Nova”
“Új fényt” jelent, és kifejezetten a foltos üveg megjelenésére utal ss Franciaországban a 12. században. Suger apát, aki gótikus építészettel és ólomüveg ablakokkal újjáépítette a Saint-Denis templomot, a mondattal a templomot betöltő mennyei aurát írta le. Az új építészeti stílus pártfogása, amelyet egyesek barbárnak tartottak, elősegítette az európai építészet túllépését a római utánzatokon, és olyan remekművekhez vezetett, mint a párizsi Notre Dame és a Ste-Chapelle, valamint a kölni Koelner Dom.
De általában véve szépnek tartom a kifejezést, mert azt szimbolizálja, hogy az emberiség történelmének egyik kevésbé felvilágosult idõszakában az emberek mégis új módszereket kerestek hitük és perspektívájuk megvilágítására. Abban az időben a magas boltívek és a ragyogó ablakok forradalmi jellegűek voltak; a reneszánsz idején dohos ereklyék voltak, és az emberek a következő “Lux Novát” keresték. Amikor egy középkori templomban állok és emlékszem Suger apát szavaira, eszembe jutnak az emberek közös vágyai, hogy valamivel tisztábban, kicsit szebben elhagyják a világot, mint ahogyan megtalálták.
Ha mégis ragaszkodni szeretne egy szóhoz, akkor a “nova” szót kell választanom. Nemcsak, hogy mindenféle szép szó (megújuló! Regény!) Származási szavaként felbukkan angolul, valamint más nyelveken (új! Nuevo!), De az is megmarad, mint a csillagászatban: Egy csillag “megy” nova “felrobban. Van valami ijesztő, ámde csodálatos, ha az elképzelhető legepikusabb pusztítást “újnak” nevezzük.