Legjobb válasz
Egy résdiffrakció esetén a fény a résre merőleges vonalban terjed. Különösebb érdekes jelenségeket nem figyelünk meg.
De kettős résdiffrakció esetén a fény a réseken való áthaladáskor diffigurál, de az ezekből a résekből kijövő fényhullámok interferálnak egymással, hogy interferencia mintázatot képezzenek a képernyőn. A fény egy vonalban oszlik el, akárcsak az egyetlen résen, de itt interferencia van, konstruktív (világos rojtok) és romboló (sötét rojtok) régiókat produkálva, és egy nagyon világos foltot a képernyő közepén, az úgynevezett központi maximumok.
Tehát, ha csak a diffrakciót nézzük, nincs különbség az egyrésű és a kettősrés között, mert mindkét esetben diffrakció történik; de kettős résen diffrakció, valamint interferencia figyelhető meg a diffrakcionált sugarak között.
Válasz
Egy értelemben nagyon kevés: mindkettő a Fourier optika . Az egyesítő elv az, hogy a képernyőn lévő távolság mintája a rést leíró függvény (négyzetének) 2D Fourier-transzformációja. Az egyiknek ez egy téglalap alakú impulzusfüggvény (1 a rés szélességén; 0 máshol), a másik számára pedig egy kettős téglalap alakú impulzusfüggvény.
Ami érdekes, hogy a kettősnek tekinthető téglalap alakú impulzusfüggvény az egyetlen téglalap alakú impulzusfüggvény konvolúciójaként kettős Dirac delta függvényként . A konvolúciós művelet alapvetően az első függvény másolatát teszi ki mindenfelé, ahol a második függvény nem nulla, tehát ha két delta függvényt használ második funkcióként, akkor két tökéletes másolatot kap.
Ezután standard eredményként Fourier-elemzés szerint a konvolúció FT-je a függvények FT-jének a szorzata.
Tehát a csíkok tökéletesen szabályos mintázata, amelyet kettős rés diffrakcióval társítunk, valóban egy kettős delta függvény FT-je, és meg van szorozva az egyes rések különálló egyenetlen sinc függvénymintájával: