Legjobb válasz
Íme egy példa a tudatos erőfeszítésekre, amelyeken életem nagy részében dolgoztam. Patriarchális háztartásban nevelkedtem, nagyon dühös apával. Anyám megtanulta, hogy ne táplálja dühét. Számos módja volt, hogy megnyugtassa. Már gyerekként is tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem pontosan mi volt. Gondolom, ezzel a két elsődleges példaképpel (valójában nekem három van, és a nagymamám kedves volt, kedves akartam lenni), apámat választottam, és nagyon hajlamos voltam a dühre, amikor fiatal nő lettem. De soha nem akartam dühös ember lenni, de könnyű volt odamenni. Utáltam bántani azokat az embereket, akiket szerettem, és tisztában voltam a dolgok megtörésének hiábavalóságával.
Végül öngyógyításra kerültem, majd pszichiátriai programban vettem részt. Itt rengeteg önsegítő képességet tanultam meg, és ami a legfontosabb: sok haragot szereztem kívülállóvá tenni apám iránt.
Azóta sok évet töltöttem azzal a tudatos erőfeszítéssel, hogy ne fejezzem ki magam dühös állapotban. Ha egy szobában vagyok egy dühös emberrel, elmegyek, miután elmagyarázom, már nem beszélek emelt hangon. Nulla toleranciám van a névhívással vagy a helyes hibáztatással szemben. Ha a düh érzése támad bennem, gondolkodom a kiváltó okon, megnézem a lehetőségeimet, és olyan döntéseket hozok, amelyek nekem jóak, és helyreállítják az egyensúlyérzetemet. Másokra is feljogosítom a düh érzéseit, és nem érzek semmiféle kötelezettséget a „javításra”.
Folytathatnám, de alapvetően sok tudatos erőfeszítést kellett tennem az újragondolás érdekében, újrakeretezzem és átképezzem magam mindarra, amit tudtam, gondoltam vagy valaha hittem a düh alapérzeteirõl. Most 53 éves koromban sem vagyok biztos benne, mikor volt utoljára dühös.
Az ártatlanok, mint az állatok és a gyermekek szándékos bántalmazása, ha adnék némi energiát, haraggal tölthetne el, de én olyan nagy szókincset tanultak a dolgokhoz, negatívak, hogy a harag túl egyszerűnek és túl nagynak tűnik ahhoz, hogy igénybe vegye.
Válasz
Mi van, ha amit tudatnak gondolunk, az valami egészen más?
Nos, nézzük meg, hogy kitalálhatja, mi lehet még.
- A tudat illúzió. ~ Nem, az illúziókat valaminek érzékelnie kell, és bármilyen érzékkel is, annak tudatában kell lennie. Tehát ez az érvelés nem visz túl messzire.
- A tudatosság a lét állapota. ~ Nem, a kőzetek is léteznek, de nem tudatosak.
- A tudat egy egyetemes elme része. ~ Nem, ha mindannyian egy elme részei lennénk, képesnek kell lennünk kommunikálni nyelv és kapcsolat nélkül. A félreértéseknek lehetetlennek kell lenniük.
- A tudatot egy halhatatlan szellem hozza létre, amely egy testet lakik. ~ Nem, ha ez igaz, akkor az emlékeket és a személyiséget nem befolyásolhatják a drogok vagy az agy károsodása. Ezek szintén befolyásolhatják az érzékszervi érzékelést és az akaratot. Ha ezek közül a dolgok egyike sem kapcsolódik az agyon kívüli dologhoz, akkor a szellemnek nincs mit nyújtania.
- A tudat csak kémiai reakciók. ~ Minden sejtnek vannak kémiai reakciói, de az izmai és a vérsejtek nincsenek külön tudatában.
- Minden élő sejt tartalmaz egy kis tudatosságot. ~ Nem. Ha ez igaz lenne, akkor az embereknél nagyobb növények és állatok több tudattal rendelkeznének.
- A tudatosság elektromos energia. ~ Az elemek elektromos energiával rendelkeznek. Nem tudatosak.
- A tudatosság olyasmi, amelyet a tudomány nem magyarázhat meg. ~ Ha ez igaz lenne, akkor valahol rést kellene találnunk. Vannak olyan dolgok, amelyeket megfigyelünk, amelyek ellentmondanak annak, amit tudunk a tudományról, de ezt nem látjuk. A tudatot olyan sejtek hozzák létre, amelyek energiát használnak, összetett felépítésűek és kommunikálnak egymással. Ez összhangban áll az információelmélettel.
- A tudat szenzoros érzékelés. ~ Nem, mert az észlelés tudat nélkül lehetséges.
- A tudat cselekvés. ~ Nem, mert a tudat nem tűnik el válasz nélkül.
Szóval, mi marad?
A tudatot az agy hozza létre, és az agy megfelelő működésétől függ. Ez egy dinamikus jelenség, ezért lehet aludni vagy eszméletlen. Az agy egy bizonyos szenzoros és absztrakciós eszközt tartalmaz, amelyek felhasználhatók az előrejelzésre és a megértésre. A jelenlegi bizonyítékok szerint a megértés csak akkor lehetséges, ha dinamikus ábrázolást használunk egy aktívan dinamikus rendszerben. Más szavakkal, az olyan statikus rendszerek, mint a számítógépek, soha nem lennének képesek megérteni. Ennek hivatalos formai bizonyítékát azonban még nem döntötték el.
Nézzünk meg még néhány választ:
- Kenneth: Az idegtudósok és fizikusok általában úgy vélik, hogy ez utóbbi.Mégis – és nem a próbálkozás hiánya miatt – még nem bizonyították, hogy a tudat az utóbbira redukálható, ahol a tudatosság egyfajta beszédmódként csupán az összes “agykaculánk” összessége lenne.
A fő probléma az, hogy ez a terület nem tartozik elsősorban a fizikusok vagy az idegtudósok körébe. Tehát magyarázatuk meglehetősen korlátozott.
- Marc: Az EGMI minden elméletének feltalálója.
Ez az evolúciós jóság elmélete komoly hibákat tartalmaz. Például azt állítja, hogy az élet azért jött létre, mert az energia a leghatékonyabb felhasználását keresi. Az energia soha nem mutatott semmilyen tendenciát a maga hatékony felhasználására. Úgy tűnik, ez nem más, mint mágikus gondolkodás. Azt állítja, hogy a vírusok a sejtek előtt fejlődtek ki, de a vírusok nem képesek szaporodni sejtek nélkül. Teljesen helytelen abban a kísérletben, hogy az érzelmeket és az automatikus rendszereket a tudathoz kapcsolja.