Legjobb válasz
Az ékezetes szótagok hangsúlyosabbak, mint a hangsúly nélküliek.
Ha egy szónak több mint egy szótag, nem minden szótag hangsúlyos. A többinél hangsúlyosabb szótagot ékezetes szótagnak nevezzük, a többi kisebb hangsúlyt pedig ékezetes szótagnak. A relatív kiemelkedés ékezetes szótagra jut, mert nagyobb lélegzeterőt és izmos erőfeszítést alkalmazunk, mint a hangsúly nélküli szótag esetében. Ez azt jelenti, hogy hangsúlyt generálunk az ékezetes szótagra.
Ha a hangsúlyos szótagon hangmagasság-változás is bekövetkezik, akkor a szótag elsődleges vagy tónusos hangsúlyt kap.
Bár vannak néhány ékezetes minta, amelyek segíthetnek abban, hogy a megfelelő szótagra hangsúlyt fektessünk, de a szó szótagjának stresszét megtanuljuk, miközben megtanuljuk annak helyesírását. Mivel van néhány tipp a helyesírások elsajátításához, ugyanúgy vannak olyan tippek, amelyek megtanulják a szó hangsúlyozását. Szeretnék néhány tippet adni:
Egy schwa magánhangzóval ellátott szótag soha nem ékezetes pl. about, attack, abet (ezekben a szavakban az első szótag egy schwa magánhangzó miatt nem ékezetes), anya, apa, orvos (a második szót nem hangsúlyozzuk, mert van benne schwa magánhangzó).
Szavak a -ity végződéssel végződve kapja a hangsúlyt az utótagot megelőző szótagon, azaz a végétől a 3. legyen pl erkölcs (a stressz ra-n van).
Az -ion-ra végződő szavak elsődleges hangsúlyt az utolsó előtagú szótagra helyezik elszántság (az elsődleges hangsúly a na- szótagon van).
Van néhány 10–15 minta, amelyeket bármely jó fonetikai könyvből meg lehet találni. Nagyon segítőkészek. Ettől eltekintve minden jó szótár jelöli a szó ékezetes szótagját. A kiejtés megtanulása nagyon hasznos az intonáció megtanulásában.
Válasz
Ó, fiú, kemény kérdést választottál.
Az angol szókincs a germán, Francia-latin és ókori görög szavak, valamint egy közismert „egyéb” komponens. Minden csoportnak megvannak a hagyományos stressz-preferenciái, amelyekhez az angol egész egészében udvariasan odafigyel, ha van rá gondolata.
Néhány tendencia:
Két szótagos szó általában szeret lenni az első szótagon hangsúlyozva: TA-ble, BAT-tle, COP-per, COUN-try, MUR-ky, SUP-per, PRI-or, SCOUN-drel.
Az angol nyelv germán örökségének megbízható visszatartója, hogy néhány nyelvtani befejezésünket soha nem hangsúlyozzuk: BEACH-esek, RIS-ek, WALK-ing, TRAD-ed, SLOW-ly.
De akkor meg kell tanulnod néhány stressz nélküli előtagot: a- BOUT, légy tizenkét, ne csináld. Ennek a kategóriának minden értelme van a világon, ha már tudja, hogyan kell kiejteni a szavakat. 🙂
A hosszú francia és latin szavak általában szeretik a hangsúlyt az utolsó szótag utolsó vagy harmadik másodsorában: pro-FESS-or, profess- SO-rial, indi-VID-ual, individu-A-lity. Ez a minta egy remek latin képlet visszatartója.
De ezek a minták csak a legdurvább irányelvek. Minden „szabálynak” mindig tartalmaznia kell a kivételek hosszú listáját. De hány? Mekkora következménye van mind a RE-bel főnévnek, mind a re- BEL ? Vagy az a tény, hogy az amerikai déli lakosok IN-biztosítékot mondhatnak az SU-rance helyett ? Vagy azt, hogy egyes britek DIS-tribute helyett dis-TRI-bute helyett mondhatnak? És hogyan lehet megjósolni bal-LET ?
És mi van a paprikával és humuhumunukunukuapuaa ?
Az angol rendetlen nyelv. A helyesíráshoz hasonlóan itt is megtanulsz néhány mintát, majd felkészülsz a sok hibára. 🙂