Legjobb válasz
Ezek azok a hangok, amelyeket természetesen adsz ki, amikor „átsiklol” egyik magánhangzóból a másikba, amikor nincs közbenső mássalhangzó. Az u- vagy o-hang utáni „csúszás” az, amit angolul „w” -vel írunk; e- vagy i-hang után, amit „y” -nek írunk.
Vegyük a „Stuart” nevet, két szótagként kiejtve: stu-art. Ahogy „csúszik” az „u” -tól az „a” -ig, természetesen röpke „w” hangot alkot; és időnként nem „Stuart”, hanem „Stewart” betűvel írod, hogy tanúskodj arról, hogy kimondtad ezt a röpke „w” -t a két magánhangzó között. Nem mindenki feltétlenül hallja a „siklik” -et – ezért olyan változatok, mint a „roanoke” vagy a „berkenye tölgy”; vagy „Llewellyn” és „Fluelen” (Shakespeare helyesírása ezzel a walesi névvel). Ugyanez a „w” néven írt hang azonban két magánhangzó mellett más fonetikai kontextusban is létezhet. Például angolul létezhet mássalhangzó és magánhangzó („húsz” vagy „káromkodás”) között, vagy a szó elején mind magánhangzó előtt (pl. „Ment”), mind mássalhangzó előtt: igen, középangolban a „w” betűt „rossz” és „írva” kiejtették. Egyes nyelvek lehetővé teszik, hogy egy szó végén létezzen. Minden ilyen helyzetben teljesen mássalhangzó. De egy u- vagy o-hang és a következő magánhangzó között ez egy „sikló” hang, amely nem teljesen mássalhangzó, hanem csak fél magánhangzó: innen ered a „félhangzó” elnevezés. A couse másik neve a „glide” – németül: „Gleitlaut”. (Ugyanez vonatkozik értelemszerűen az „y” felirattal ellátott félhangzóra is.)
Válasz
„FÉL – MAGYAR” / „FÉL – MAGÁNY”: Hang Közepes magánhangzó és mássalhangzó között, például w, y. Jelzi: Ezt képviselő levél. Ebben az összefüggésben fel kell ismerni a szegmentális fonémák három fajtáját: Teljes magánhangzók / e a o /, amelyek mindig a szótagok csúcsai; Mássalhangzók (p t c ^ k / és mások), amelyek soha nem állnak a szótagok csúcsán; és Félhangzók / i u /, amelyek egyes esetekben szótagcsúcsok, másokban azonban nem, a környező szegmentális fonémák jellegétől és elrendezésétől, valamint az ékezet helyétől / ’/ függően. A félmagánhang csúcsmagként fordul elő az „igen” -ben, csúcsszatellitként fordul elő az „igen” -ben, és margóként fordul elő a „nem” -ben. Három mássalhangzó van, amelyek egy gyors, sima, súrlódásmentes csúszásból állnak a következő magánhangzó hang felé: / j, w, r /. Ezek közül a / r / súrlódás nélküli folytonos, és csak akkor ejtik ki, ha közvetlenül a magánhangzók előtt fordul elő; máshol Csendes. A félhangzók / félhangzók gyors magánhangzó-csúszások ugyanabban a szótagban, ugyanúgy, mint a diftongusok. A félhangzók / félhangzók esetében a csúszás a kevésbé kiemelkedőtől a hangsúlyosabb hangig terjed ugyanabban a szótagban. Ezért a félhangzók / félhangzók szorosan hasonlítanak a növekvő kettőshangzókra. De mégis, mássalhangzókként kezelik őket, mert angolul mássalhangzóként működnek. Az angolnak két FÉL – MAGA / FÉL – MAGA van: / w / és / j /. Meg kell jegyezni, hogy a / w / Labio-Velar Semi – magánhangzó. / j / egy palatális félhangzó.