Legjobb válasz
1. ..mikor egy forró napsütéses napból hazatérve, mindenki megizzadt … csak rohansz a fürdőszobába és lélekfürdőzni megy. Mennyország!
2 …. Ha véletlenül rábukkan egy régi ismerősöd valamilyen helyen egy év múlva …..! És akkor rájössz, hogy az idő olyan gyorsan repül!
3. … amikor új ruhát vásárolsz .. és nem csinálhatsz más munkát teljes szíveddel, amíg nem próbálod meg egyszer ezt a ruhát, miután hazajöttél! És igen, vélemények is: “Hogyan nézhetek be ez a ruha” ! minden egyes embertől, aki jelen van körülötted! : D
4..Mikor valaki átadja neked újszülött babáját! 🙂
5. ..mikor valamilyen nyilvános helyen vagy összejövetelen tartózkodsz … mosoly rád … mintha régóta ismernéd őt! Ártatlanság! 🙂
6 … amikor a nagyszüleid azzal a csillogással a szemükben mesélnek neked fiatal napjaikról …. (hogy a saját gyerekeiknek és unokáiknak végre legyen ideje rájuk!) hogy látták, hogy “India függetlenné vált”, és mindezt saját bátorságukról! Mennyire voltak akkor másképp a dolgok. És annyit láttak, szinte az évszázad több mint fele átment a szemükön! Világunk: akkor és most! És csak annyit tudsz csinálni, hogy “WOWWWWWW …”
7 …. Amikor délutáni sziesztát veszel, intenzíven alszol, és amikor este felébredsz, olyan vagy, “Ó, istenem! reggel … meddig aludtam” … de hirtelen rájössz, hogy “csak este van ….!
8 …. Amikor üzensz ennek” valaki “, több mint barátod, akinek még nem vallottad be, és fel sem fogod, amikor az a mosoly / elpirult az arcodon, és a barátod folyamatosan észrevette téged mindazzal a pirulással és mosollyal, hirtelen azt mondják: “hé! mit főzni ennyi mosollyal ?? “És olyan vagy, mintha színlelnéd”, mi … milyen mosoly … ki, hol, mikor, hogyan … “De még te is tudod, hogy” CSISZOLTAD! NAGY IDŐ “: D
9 … amikor hónapok múlva hazatér az egyetemről és a repülőtéren / az állomáson, akkor szülei, családtagjai vagy barátai ott vannak, hogy fogadják Önt, és amint leszáll, a szemed csak rájuk néz, és ott pusztán rájuk nézve. csak úgy rohansz mint egy őrült kutya feléjük, és szó szerint átugrasz rajtuk, és ne adj át, ha mások idegenekként bámulnak rád! Csak akarod élvezze a pillanatot, miután látott titeket kedvesek életkorok után!
* frissül, ha valami new turn up * csak ezeket most tudja felidézni .. 🙂
Válasz
Gyakran megdöbbentő az a leegyszerűsítő szépség, amely akkor merül fel, amikor egy szerző a szokásos felépítéssel kezd játszani mondatok. Sok embert arra tanítanak, hogy az általános iskolában bizonyos módon alkosson mondatokat, és ritkán térnek el a legegyszerűbb szerkezettől.
Legtöbbünknek azt tanították (legalábbis angolul), hogy a mondatok tartalmaznak egy tárgyat, egy igét és írásjelek. Lehet, hogy a lat általános vagy középiskolás korában a tanáraid játszottak záradékokkal, abban a reményben, hogy szépséget vezetnek be a nyelvedbe. Amikor azonban olyan merev fogalmakhoz ragaszkodik, mint „a mellékneveknek mindig az általuk leírt név elé kell kerülniük”, akkor nagy szabadságot veszít. Mellesleg (vagy talán nem is), ez vezet az első koncepcióhoz, amely véleményem szerint gyönyörű struktúrát hoz létre.
Anasztrophe:
Ön már hallott erről, bár nem biztos, hogy ezt azonosította. Emlékszel a kis zöld haverra a Csillagok háborújából? Igen, Yoda nem csak egy hihetetlen Jedi, hanem az Anastrophe királya is.
Az Anastrophe az irodalmi kifejezés amikor a főnév sorrendje és mellékneve kicserélődik. Az alább felsorolt forrásból származó példa: „A múltról és a jövőről beszélt, és a létező dolgokról álmodott”, szemben a sokkal kevésbé drámai jellegűekkel: „A múltbeli és a jövőbeli időkről és az álmodni kívánt dolgokról beszélt.”
Az anasztrófák üdítőek, amikor találkoznak velük, részben azért, mert nem számítunk a szavak ilyen sorrendjére, részben pedig azért, mert kevesen beszélnek így. Az általános használat formájának megtörésével az író nagyobb súlyt fektet az üzenetükbe.
Kedvenc példám: „Alighogy megírta, rájött, hogy ez anasztrófa.”
Következik a mondatokkal kapcsolatos tennivalók listáján: Chiasmus!
Most belépünk a földre, ahol nagyszerű idézeteket termesztenek. JFK kiasmust használ talán legemlékezetesebb idézetében, a fiam, Bill Shakespeare kedvelte őket, és Voltaire nem tehetett mást, mint bepipálta (ez a véres szólásszabadság dolog …). Görögül ez a kifejezés amikor a szavakat vagy ötleteket egymás után következő tagmondatokban vagy mondatokban váltják meg. Ez szemlélteti a furcsa, mégis igaz valóságot, amely benne rejlik a mondásban.
Példák:
- “Ne kérdezd, hogy az országod mit tehet érted, hanem azt, hogy mit tehetsz az országod érdekében.” (JFK)
- „A szabálytalanság tisztességes, a tisztességtelen megsértés.” (Boszorkányok Macbethben)
- „Kihozhatod a hazafit az országból, de nem viheted ki az országot a hazafiból.” (Általános példa, de úgy hangzik, mintha a szabadságharcból származhatna.)
- “Az ember ösztöne az, hogy folytassa mindazt, ami elröpül tőle, és repüljön mindattól, ami üldözi.” (Voltaire)
Végül a szép nyelv bármilyen elemzésénél a költészetet kell vizsgálni, és ez a válasz nem mentes. A Caesura a verssor szakadására utal, amelyet általában a vers hangos olvasása során észlelnek. A cezúra létrejöhet természetes módon, például a „Csillagok által szórt szalaghirdetésben”, vagy hirtelen, például a A téli mese c. Szerencsére az amerikai iskolások szinte minden reggel szembesülnek egy cezúrával, amikor azt mondják, hogy a Hűség ígérete (igen, tudom, hogy kissé hátborzongató, ha a hatéves gyerekek hűséget vállalnak egy Kínában gyártott szintetikus ruhadarabért, ezen dolgozunk. ). A szavak így szólnak: „… egy nemzet az isten alatt …”, mégis gyakran „… egy nemzet || az isten alatt”. Hallottam, hogy számtalan idős férfi szidta az embereket, hogy helytelenül mondták, anélkül, hogy felismerték volna nyelvünk és verseink bonyodalmait.
Összességében úgy gondolom, hogy a nyelv gyönyörű dolog, és formálhatóvá válik bármilyen formát is igényel az üzenet. Üdítő látni a szokatlan vagy kreatív mondatszerkezeteket, és a hatékony használat nagy szerepet játszhat a szerző mondanivalójának támogatásában.
Források:
- Irodalmi eszközök | Irodalmi kifejezések
- További információ a Chiasmus példákon