A legjobb válasz
Szókratész híresen azt mondta, hogy „Nem csak az ember élhet sokáig a politikában.” Amint Platón párbeszédében szemlélteti a Gorgias-t (Thrasymachus alakján keresztül), a közös politikai nézet tulajdonképpen az, hogy „az igazságosság az erősebbek érdeke” (ez a valós világban általában így működik). Szókratész igazságszolgáltatás iránti elkötelezettsége arra késztette őt, hogy ne csak saját tárgyalása során, hanem a legyőzött athéni tábornokok (vagy admirálisok) tárgyalásában is ellentmondjon az athéni többség véleményével, akiket egy athéni közgyűlés halálra ítélt, anélkül, hogy megvédenék magukat, Szókratész elhagyja a Közgyűlést, és megtagadja a további részvételt az ügyben (annak ellenére, hogy – emlékezetem szerint – ezért letartóztathatták). Szókratész élethosszig tartó kihívása Athénban a hagyományos társadalom és a politikai hatalom igazságtalanságainak kezelése volt, szemben az igazságszolgáltatás iránti szenvedélyes elkötelezettségével. Szókratésznek ez a hozzáállása kétségkívül szerepet játszott abban, hogy egy athéni zsűri halálra ítélte saját halálát. Szókratész perében azzal érvelt, hogy az igazság és az igazságtalanság kritikája miatt Athénban tett igazságos büntetés megérdemelte, hogy az athéniak életük fenntartásával díjazzák a közteremben az ő költségükre – ezt a javaslatot visszavonta barátai sürgetése (egy kis pénzbüntetés helyett javasolt büntetés) annak reményében, hogy az esküdtszék figyelmen kívül hagyja arroganciáját. De Szókratésznek nem sikerült kihívása az athéni esküdtek igazságtalansága ellen, és életével fizette ezt a kudarcot. Szókratész azonban valószínűleg azt mondta volna, hogy valójában nem bukott meg, hanem sikerült megőriznie integritását a vele szembeni előítéletekkel szemben. Büszke, veretlen filozófusként vette a vérfű poharat. Halála előtti utolsó szavait Platón így fogalmazta meg: “Egy kakasszal tartozunk Asclepiusnak”. Asclepius volt a gyógyítás istene, és Szókratész szavait úgy is értelmezhetjük, hogy a halál gyógyító, mert a világra születés az istenitől származik. (Tulajdonképpen ezt az álláspontot képviselte a neoplatonista Plotinus is, aki születésnapját szégyennek tartotta!)