legjobb válasz
“ “- Marx szerint – utalás arra, amit manapság az emberek biológiai, pszichológiai vagy evolúciós vonatkozásainak nevezhetünk. Biológiai szükségleteink vannak, mint étkezés, alvás, székletürítés; olyan pszichológiai vágyak, mint a vonzalom, az ingerlés és a konformitás, valamint más minőségek és tulajdonságok választéka, amelyeket millió éves evolúció írt belénk. Az ember, mint “ faj lény ” azt jelenti, hogy az embernek vannak testi, lelki, érzelmi és egyéb meggyökeresedett elemei, amelyek túléléséhez, egészségéhez és jólétéhez szükségesek.
Marx ezt szembeállítja a “ társadalmi lény ” gondolattal, amely az emberi lét mesterséges és felépített aspektusaira utal. Épületekben élünk, van elektromos áram és mobiltelefon, szokásos módon üdvözöljük egymást, politikai filozófiákat, vallásokat és etikát dolgozunk ki, és ezeket rákényszerítjük magunkra és egymásra, mint létmódra. Az ember mint “társadalmi lény” azt jelenti, hogy az emberek mesterséges fizikai és mentális környezetet építettek ki magunk számára, hogy “ fajok “.
Marx ezt a megkülönböztetést mutatja be, hogy megmutassa a kapitalizmus egyik alapkérdését, amelyet a kapitalista osztály mesterséges környezetek ( társas lény ), amelyek visszaélnek a természetes korlátokkal ( fajunk elemei ) a tőkés osztály profitja érdekében . Így például a Marx-korszakban egy gyári munkás úgy találja, hogy napi 12 órát, heti 6 vagy 7 napot kell dolgoznia, hogy egyszerűen kielégítse az élelmiszer és a menedék alapvető természetes szükségleteit. Ez azért történik, mert az iparosok mesterséges (szociális) munkakörnyezet (pl. gyárak), amelyek felett teljes ellenőrzésük van, és amelyekben a dolgozóknak dolgozniuk kell, mert a teljes termelési mód átállt a gyári munkára. Az iparosok tudják, hogy a munkavállalóknak enni, aludni és tető a családjuk feje fölött – ezek alapvető biológiai szükségletek – és tudják, hogy a munkavállalóknak valakinek valakinek a gyárában kell dolgozniuk, ezért az iparosok kihasználják ezeket a biológiai szükségleteket, hogy maximalizálják a munkaerő-kibocsátást, miközben minimalizálják a fizetést. kevesebb, és egyáltalán nem dolgozik, a legtöbb ember kevesebbért fog dolgozni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy csupaszon kell dolgozni az ujjaival a puszta fenntartás érdekében.
Válasz
Tehát, hogy megértsük Marx faj léteznie kell állj meg az állati élet, az elidegenedés és a társas lények összefüggésében.
Kezdetben állati életed van. Aki vagy, azt csinálod; nincs „I.” Egér létezhet úgy, hogy „sólyom üldözi, eszik, kakil, alszik, ismételje meg”. Nincs több abban az identitásban. Ez az állati élet.
Az emberek azonban képesek kilépni a forgatókönyvből, de minden cselekedetet választásnak tekintenek, a sorsot pedig az általad irányított választások sorozatának felhalmozásaként. Ha egy sólyom elől futok, az azért van, mert úgy döntöttem, hogy sólyom elől futok. Ez a döntésem, és ezt a döntést a múltbeli cselekedetek eredményeinek ismerete alapján hozom meg. Ezért faji lény vagyok. Nem vagyok kötve a körülöttem lévő ingerekhez. Az emberiséget valami másként határozhatom meg, mint az ingereket.
Az elidegenedés állítólag a kapitalizmusban rejlő folyamat, amelynek során a faji lények visszaalakulnak az állati élet lényévé. Mivel az emberek már nem látják cselekedeteik végét, csak a darabok a termelési rejtvényben, a megalapozott döntések készsége semmivé válik, amíg az ilyen emberek nem lesznek mások, mint állatok. Többé nem tud ilyen ember döntéseket hozni, mivel a döntéseket már neki hozták. Dolgoznia kell, mivel nincs más lehetőség. részben, mert a vége ismeretlen, ezért nem lehet döntést hozni annak létezéséről. Üsse meg a mellékhelyiséget, amikor erre felszólítják. Menj haza, amikor megszólal a csengő. ”. Az emberek olyanokká válnak, mint a pavlovi kísérletek kutyái, az ingerek rabszolgái, saját döntés nélkül. Ez elidegenedés.
A társas lény egy személy létezése abban az erőfeszítésben, hogy felébredjen az elidegenedés mátrixszerű állapotából, létezésként pedig olyan lény létezik, amely megpróbálja újjáéleszteni és megerősíteni a faji lényt. Amikor mások csatlakoznak a folyamat részeként ez Marx forradalma.
Marx elképzelése az elidegenedésről azonban meglehetősen disztópikus volt, és nem vagyok biztos benne, hogy elértük vagy valaha is elértük az emberiség ilyen állapotát az USA-ban valóban, a 20. század közepéig a bér-, óradíj- és gyermekmunka-törvényekig közel álltunk egymáshoz. Tehát legalább hálát kellene adnunk ezért Marxnak.