Legjobb válasz
A valós életben lévő tárgyaknak három dimenziója van: magasság, szélesség és mélység. A fényképen vagy a képernyőn lévő képek két dimenzióval rendelkeznek; hiányzik belőlük a mélység.
A „kétdimenziós” karakterről azt mondják, hogy hiányzik a mélység; vagyis akinek kevés azonosító vonása van, és nem sok a személyisége. A közönség vagy az olvasó nem kap háttérinformációt és magyarázatot arra, hogy a karakter miért viselkedik vagy gondolkodik úgy, ahogyan ő. Állítólag „laposak”, és gyakran bosszantóak és érdektelenek; az egyik sztereotípia a „karton gazember” vagy a „kivágott hős”. Ugyanazok a személyek a történet elején és végén, akik végigjárták a cselekmény mozdulatait, de nem változtattak és nem tanultak semmit. Lehetetlen lenne azt mondani, hogy bármelyik művelet „karakteren kívül esne”, mert az nem világos, hogy mi jellemző az emberre vagy normális.
Nagyjából lehetetlen történetet mesélni karakterek nélkül. Ha kettő -dimenziós karakterek kisebb vagy haszonelvű célt szolgálnak, nem fontos sokat tudni róluk. Még a történet közepén lévő 2-D karakter sem feltétlenül rossz; a karakter „mélységének” arányban kell állnia a szerep fontosságával a történet szempontjából. Vagy mennyi cuccot robbantanak fel.
Egy, két és három dimenziós karakterek és ezek használata
Dinamikus karakter – TV-trópusok
Karakterfejlesztés – TV-trópusok
Válasz
Sokféle történet, a regényektől a film forgatókönyvéig klisés „stock karaktereket” használ, amelyeket gyakran „kétdimenziósként” kritizálnak. Egy teljesen testes karaktert, amelyben az író egyedi vonásokat és vonásokat talál ki, „háromdimenziósnak” neveznénk. A kétdimenziós „részvény” karaktereket az írók már régóta használják számos műfajban, például a „rogaz Casanova”, a „távollétű professzor” vagy a „ravasz gazember”. Az „írók és a közönség számára egyaránt előnyös a„ részvény karakterek ”használata. Az író számára kevesebb idő és erőfeszítés szükséges a részvény karakterek használatához. Hasonlóképpen, az a közönségtag, aki olyan filmben lát egyetemi oktatót, akiről azt ábrázolják, hogy nem fésülködött, és akinek az aktatáskájából kilógtak a papírok, megkönnyíti annak felismerését, hogy ez az állomány ” karakter. A csak állomány karaktereket használó történetek vagy forgatókönyvek hátránya, hogy kiszámíthatóvá teszik őket. A tőzsdei karakterek fennállásának az az előnye, hogy a szerzők és a forgatókönyvírók úgy játszhatnak elvárásainkkal, hogy bemutatják a tőzsdei karakternek tűnő karaktert, majd a típus ellen fellépve meglepnek minket.