Legjobb válasz
“ Tepung Kanji ” jávai kifejezés Tápióka, keményítő kivonatával manióvától. Vagy más szóval: a Tepung Kanji manióka tápiókaliszt.
Az indonéz tepung kanji / tápióka lisztet használ az ilyen snackek készítéséhez:
Cireng, sült tápiókaliszt. Általában chilis mártással vagy mogyorószósszal tálalják.
Cilok, párolt tápiókaliszt. Általában földimogyorószósszal tálalják.
Válasz
Kínai indonéz leszármazóként rájövök, hogy ott rasszizmus, amely a mai napig is előfordul. A verseny részeként azonban nem találom, hol van az igazi baklövés.
Ezt érzem úgy, hogy 33 évet élek Indonéziában (6 évet az államokban):
1979. június 27-én születtem Jakartában. Az általános iskolám egy középosztálybeli iskolában volt, nem kormányzati iskola és nem is a legjobban értékelt iskola. Én buddhista családból származtam, a családi nevem Zheng.
Amint felnõttem, soha nem tudom, mi a rasszizmus, amíg el nem töltöttem a 18. életévemet; az idő, amikor elvégeztem a középiskolát.
Tanulmányi időszakomban különböző törzsekből, különböző külső megjelenésű és kultúrájú barátaim vannak. Csak nincs muszlim barátom. Akkor voltam, amikor egy katolikus iskolában jártam, ahol az iskolámban nem volt muszlim tanuló.
Csintalan gyerekként mindig olyan barátokkal állok össze, akik másokat is szeretnek megfélemlíteni. Az összefogás még sokkal erősebbé is tesz bennünket, hogy versenyezhessünk más “csapattal”, akiket “bandának” nevezünk.
A mindennapi kultúránkban keményen viccelünk, és úgy gondoljuk, hogy a fajta kemény poénok a ” szoros kapcsolat ”.
A kínai kultúrában szigorúan elvárjuk az udvariasságot és az udvariasságot. Számos kulturális módon ismerhetjük az üdvözlést, az ünnepségeket és a családi hierarchiát, és tudnunk kell, hogyan viselkedjünk a családfa hierarchiánk minden egyes helyzetében.
Tehát a „kívülállóknak” tekintett barátok csak így kaphatjuk meg ezt a szabadságot. Durván beszélgetünk, esküszünk egymásra, a lehető legdurvább poénnal viccelünk; a fizikai megjelenéstől, a bőr színétől, a haj típusától, a szem színétől, a vallástól, a szülő nevétől, a hangtól, vagy akár az eredménytől kezdve a test szagáig. A kemény poénok a szoros kapcsolat jeleit jelentik, idősebbjeink mindig azt mondják: & Légy udvarias az idősebb emberekkel és idegenekkel “.
Ezért … Te! Igen, te a csúnya kövér! Nem vagy” idős “,” idegen “vagy” családtagom “, tehát:
“KEGYEND MAGAD, HOGYAN MEGSZÓLJUNK. Vegyél egy zuhanyt, mielőtt az illatodra mennénk, már megölik a legyeket, mossa ki a büdös szádat, mossa meg a sárga fogaidat. Látod, a bőröd sötét … tényleg sötét és nem egyenletesen színezett. C “mon ember, milyen kibaszott olcsó port használsz? Szintén … kérem szépen ápolja a haját. Már gyűjtöttem egy kis méhsejtet a hajadból, miközben beszélgetünk. Utolsó dolog … ne mondd annak az öreg morcos fickónak, hogy későn fogunk visszatérni. Szar, sőt rosszul vagyok, hogy hallom a nevét. Ki a neve megint? Lim? Igen, az a régi béna srác az otthonodban. Ó, apád? Sajnálom, nem tudom, hogy ő az apád. Honnan az a srác? Flores? A fenébe is csak azt tudom, hogy Flores emberek évente zuhanyoznak. ”
A rasszizmus
A rasszizmus először érezte amikor az általános iskola 3. évében jártam, de nem jöttem rá, mi ez, és még nem is tudom a rasszizmus szót. Néhány idősebb hallgató pénzt keresett hozzám. Azt mondták: „Hé kínai, sok pénze van. A bőröd nagyon tiszta, ez annak a jele, hogy gazdag vagy. Adj nekünk egy kis pénzt. ”
Akkor válaszoltam:„ Ki a fene vagy, nem is ismerlek. Menj, kérdezz apádtól, én nem vagyok az apád. Megpróbálták megragadni a táskámat, és fizikailag összevesztünk. Végül tanárunk megbüntetett, hogy álljunk és tisztelegjünk a zászlónál a nyitott teremben délben.
18 éves koromig gyakran hallottam néhány barátot, akik néha azt mondták: Pribumi (angolul: bennszülött), és te kínai vagy. Tehát nem vagyunk egyformák. ” Soha nem értem az efféle megosztottságot. Soha nem hívok senkit, aki nem a közeli barátom a törzsével, de miért kéne hívnom kínainak? (Még én sem vagyok igazi kínai).
Akkor azt gondolom, hogy a rasszizmus innen indul: Szóval, mi van, ha bennszülött vagy, és én kínai vagyok?
Valójában én nem vagyok kínai, nem beszélek kínaiul. Bosszantó apám mondta, hogy kínaiak vagyunk, de egyáltalán nem beszélt mandarinnal. Nem szeretem a kínai lányokat, hónaljszőrük még vastagabb, mint a borneo dzsungel. Szóval ne hívj kínainak, hacsak nem bánod, hogy Bataknesének vagy bármi másnak hívlak.
Megfigyelésem szerint Észrevettem, hogy egy csoport minden olyan embere, aki kifejezetten „bennszülöttnek” nevezi magát, általában kerül bennünket, akit „kínainak” neveznek. Úgy tűnik, sajátos gyűlöletük van a csoportunk iránt, de nem igazán értem, mi ez.
Amikor az egyetemen tanultam, nyitottabb gondolkodású „bennszülöttekkel” találkoztam, akik erről az ügyről beszélgetnek. A végkövetkeztetésként mindketten nem találjuk, hogy miért pontosan utáljuk egymást.
Az én oldalamról úgy látom, hogy a „bennszülött” csoport alacsonyabbrendű érzésű embereknek tűnik, akik félrelépnek, hogy elkerüljenek bennünket. Barátom részéről úgy látja, hogy a „kínaiak”, mint exkluzív csoportok, akik nem fogadnak el senkit az osztályukon kívülről.
Talán ha „nem kínai” és „nem bennszülött” banda vagy betekintést nyújthat nekünk?