Legjobb válasz
Sajnos ezek a válaszok azon a feltételezésen alapulnak, hogy a demokratikus szocializmus és a szociáldemokrácia kifejezések ugyanazt jelentik. Túl sokáig tartana a definíciók ide helyezése, de könnyedén googlizhatja őket. Nincsenek nemzeti példák a demokratikus szocializmusra – egy demokratikus kormány szocialista vagy marxista gazdasági állammal kombinálva. Sok példa van a szociáldemokráciákra, és számtalanszor említettük más bejegyzésekben.
Az első kérdés az lenne, hogy mely demokratikus országokat tekintik szociáldemokráciának? Valójában valamennyien kisebb-nagyobb mértékben, annak ellenére, hogy kapitalista gazdasági rendszerrel rendelkeznek.
Most az lenne a kérdés, hogy ezekben az országokban, akik a legmagasabb szintű társadalmi beavatkozást hajtják végre kormányuk irányába gazdaság. Azt mondanám, hogy a legmagasabb szintet a skandináv országok jelentik, majd Európát követi, a skálán pedig lejjebb az Egyesült Államok lesz.
Az utolsó kérdés az lenne, hogy mi eredményezi a legsikeresebb eredményt – nagyobb vagy kevésbé társadalmi / politikai beavatkozás a gazdaságba. De most meg kell határoznunk a sikert. Ha szigorúan a gazdasági sikerről beszélünk, akkor az Egyesült Államok nyer. Ha másfajta sikerekről beszélünk, például az általános életminőségről, a válasz nem annyira egyértelmű, legalábbis nekem nem. Én személy szerint inkább az Egyesült Államokat kedvelem, de korlátozott tapasztalatom van más országokkal kapcsolatban.
Válasz
Sok ellentmondó választ fog kapni itt, és a legtöbbjük tévedni fog, vagy csak felületesen korrigál. Az az igazság, hogy a szociáldemokrácia és a szocializmus is ellentmondásos kifejezések, mint minden politikai szókincs, és ezeknek a kifejezéseknek a megfelelő magyarázata nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a tényt.
Az emberek el fogják mondani, hogy a szociáldemokrácia „kapitalizmus jóléti állam ”vagy„ szabályozott kapitalizmus ”, de ez reménytelenül messze van a védettől. Valójában a szociáldemokrácia alapja az olyan kifejezések alapos újragondolása és kritikus átvizsgálása, mint a „kapitalizmus” és a „szocializmus”. Sok ember, aki ma a „szociáldemokrata” címkét állítja, ezt elfelejtette, és semmit sem tud a mozgalom eredetéről. A tudatlanság címkéjét állítják.
A szociáldemokrácia a második világháború utáni inkarnációjában (a második világháború elõtt a szociáldemokratákat a nem bolsevik marxizmussal azonosították) még mindig demokratikus szocializmus, de annak aktív átgondolásán alapszik. a „kapitalizmus” és a „szocializmus” kifejezések valójában azt jelentik. A német SPD 1959-ben a Godesberger programban elkötelezte magát a demokratikus szociális piacgazdaság mellett, amely a „minél több piac, annyi tervezés, amennyire szükséges” elven alapszik.
Ez most egyértelmű visszautasítás. a kommunizmus és a kommunisták hamarosan „kapitalistákká” nyilvánították a szociáldemokratákat, de ez teljesen hiányzik. A korai szociáldemokrata gondolkodók éppen a kapitalizmus és a szocializmus gondolatát kérdőjelezték meg, és új válaszokra jutottak. Ebben az esetben már a skandináv szociáldemokrácia lépéseit követték, és intellektuálisan a szocialisták, például Eduard Bernstein és a francia republikánus szocialisták, például Jean Jaures, többek között betekintését.
Tony Crosland az ötvenes évek elején írt egy könyvet, közvetlenül azelőtt, hogy az SPD elkészítette Godesberger programját „A szocializmus jövője” címmel, ahol azt állítja, hogy a kapitalizmus (ahogy Marx meghatározta) már nem létezik, és a szocializmusért folytatott harc már nem mint a meglévő gazdaság további demokratizálásáért folytatott küzdelem.
A szociáldemokraták, a mozgalom legalább egyik szárnya, kevésbé kezdtek a tulajdonjogra és inkább az ellenőrzésre összpontosítani. Ez a szocializmus eltérő megközelítése, kritikusabb megközelítés volt.
Természetesen több ortodox szocialista ideológiai csapdának minősítette ezt, és azt állította, hogy a kapitalizmus még mindig velünk van, és még mindig le kell cserélni a szocializmusra, elítélve a szociáldemokráciát mint a kapitalizmus varázslata.
Mint minden ilyen vitában, itt is többről van szó, mint az ideológusok karikaturált posztolásáról. Van némi igazság abban a vádban, hogy egyes szociáldemokraták egyszerűen alkalmazkodtak a kapitalizmushoz, de többnyire sokkal árnyaltabb nézet volt a modern társadalmak fejlődéséről. Az elképzelés az volt, hogy ne ragaszkodjanak olyan fogalmakhoz, mint a címzett tulajdonjog, hanem az igazi demokratikus hatalom kiépítésére kell összpontosítani. Technokratikus nézőpontok jelentek meg a demokratizáló áramlatokkal való versenyben. A szociáldemokrácia számos álláspontot rejt magában a hagyományos szocializmustól (a teljes társadalmi tulajdonjogot szorgalmazva) egészen a liberalizmustól megkülönböztethetetlenné vált álláspontokig.
Mindenesetre a szociáldemokrácia nem egy dolog. Ugyanakkor nincs „szabályos szocializmus” sem.A szociáldemokrácia egyfajta szocializmus, a kommunizmus egyfajta szocializmus, a forradalmi szindikalizmus egyfajta szocializmus, amely „szabályos”.
Nem érzem helyesnek, hogy a szocialista hegemón irányítását adják minden mozgalom címkéje, mert ez figyelmen kívül hagyja az evolúció, a törés és a fejlődés 3 évszázadát.
Egy szinten talán nem számít a szociáldemokrácia felületes megértése. Mondhatjuk egyszerűen: „ez az, amire most értek”, de nem csak a történelmet védem, hanem egy gondolkodásmódot is – egy olyan gondolkodásmódot, amely meghaladja a hidegháborús korszak bináris gondolkodását és megnyílik a változás radikális új lehetőségeinek kilátása. Más szóval, a szociáldemokrácia stratégiai kérdés.
Ezért bosszant engem, amikor az emberek félkész Wikipédia-definíciókat adnak. Nem teljesen tévednek, csak elmulasztják a lényeget.
A szociáldemokrácia a szocializmus, amelyet megfosztanak a futurista illúzióktól. Ez a szocializmus egyik formája, de örökké progresszív, nem pedig teloszkópikus. A végcél az eszköz, az eszköz pedig a végcél – a jövő építéséről van szó, anélkül, hogy megpróbálnánk előre kitalált formákba kényszeríteni, miközben a hagyományos szocialista értékek és hiedelmek motiválják, bár új valóságot átdolgoznak.
Ami ma aktuális, az holnap nem lesz így. A változás elkerülhetetlen és nyílt végű, a szociáldemokrácia a változásra adott társadalmi és demokratikus válaszok elmélyítéséről szól.
Ahogy Willy Brandt mondta, a szociáldemokrácia lényege a „több demokráciát merni”. Ez egy olyan feladat, amely a legrégebbi és legmaradandóbb szocialista értékekben gyökerezik, miközben megszabadítja a haszontalan elméleti kazuisztikától a „szocializmus” vagy a „kapitalizmus” kérdésében. Ami fontos, az a jó társadalom, ahol az emberek a társadalmi egyenlőség és szabadság, valamint a szolidaritás szellemében szabadon elérhetik teljes szabadságukat. A többi csak kommentár.