Legjobb válasz
Ez valójában nem egyszerű. A fordítás során könnyebben gondolok a jelentésre a kontextusban, és megpróbálom ezt lefordítani, nem pedig szó szerinti szavakat.
Például uram és asszonyom számos összefüggésben használható. Hétköznapi körülmények között, mint például a „kérem, bocsásson meg, uram” vagy a „ma”, hol találom meg a DVD-lejátszókat ”, ha csak általános udvariasságra használják, a japánok általában igéket ragoznak, és udvarias kontextusnak szánt nyelvtanral beszélnek. általában nem használhat névmásokat a beszélgetés másik résztvevőjére történő utalásra.
Konkrétabb összefüggésben, például „a bolti asszonynál”, amikor valakit kifejezetten kiemel, használhat annak a személynek a kora, akire hivatkozol, például お ね え さ ん 、 お に い さ ん (oneesan, oniisan: nagy testvér, nagy testvér) utalhat általában 35-40 évesnél fiatalabb fiatalra.お ば さ ん 、 お じ さ ん (obasan, ojisan: néni, nagybácsi) 40–65 év körüli emberek számára, bár légy óvatos, néhány ember, különösen hölgy, nem szereti, ha „nagynéninek” hívják! 🙂 Az elderly ば あ さ ん 、 お じ い さ ん (obaasan, ojiisan: nagymama, nagypapa) jót tesz az idősek számára. Mint mondtam, általában a japánok nem ezeket használják közvetlenül a másik személlyel, hanem csak összefüggésben utalnak rá.
Remélem ez segít! Ha meg tudja adni a konkrét kontextust, lehet, hogy pontosabb is leszek.
Válasz
Nem.
Uram és asszonyom (vagy asszonyom) ) alapvetően lefordíthatatlanok, mert a japánok különböző módon mutatják be a tiszteletet. A -san felhelyezése egy személy nevére olyan, mintha “Mr” vagy “Ms” stb. Mondanánk. Olyan helyzetben, amikor a japán urat és asszonyt használnánk a kapcsolatból vagy a helyzetből származó címet használná. Például:
Üzletkötő (vagy egy vállalkozás bármely alkalmazottja) beszél az ügyféllel vagy felhívja az ügyfelet: o-kyaku-san… w itt kyaku azt jelenti, hogy az ügyfél, a többi pedig megtisztelővé teszi.
Tanuló a tanárnak: s ensei.
A felettes beosztottja: vagy név + san , vagy munkakör, pl. s hachoo, buchoo, tenchoo (vezérigazgató, osztályvezető, üzletvezető).
Angolul egy rendőr azt mondaná, hogy Sir or Madam (első körben), de nem tudom, mit mondanak Japánban! Úgy gondolom, hogy kerülnék bármilyen cím használatát, esetleg csak azt mondanák, hogy sumimasen „bocsáss meg”, majd elmondják, mi van.
Vannak valójában sok olyan helyzet, amikor nincs szükség címre, és a legtermészetesebb az, ha személyes hivatkozás nélküli mondatokat alkotunk – a kontextus megmutatja, hogy az egyes pontokban kit említenek.